Matyó hímzés
„Egyben kultúrfölényünk van minden európai nép fölött: népművészetünkben.”
írta Dr. Viski Károly, a jeles néprajzkutató.
Különösen igaz ez a megállapítás, ha a magyar nyelvterület rendkívül gazdag hímzőhagyományát tekintjük, melynek ország-világ előtt talán legismertebb gyöngyszeme a matyó hímzés.
Hogyan is született meg ez a gyönyörű hímzőkultúra?
Egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög. A fiú kedvese sokat rimánkodott, hogy adja vissza neki, mire az ördög azt mondta: "Akkor kapod vissza a szerelemedet, ha elém hozod kötényedben a nyár legszebb virágait!" Bajban volt a lány, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül is kitalálta, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Ráhímezte kötényére a kert gyönyörű rózsáit és azt vitte cserébe a párjáért. Így szól a legenda.
A matyó hímzés hozzávetőlegesen 200 éves múltra tekint vissza, legkorábbról a magasra felvetett ágyak díszlepedői maradtak fenn. Az országosan is elterjedt fehér, vagdalásos vásznakat a XIX. század utolsó harmadában Mezőkövesden a piros-kék fonallal, az ún. cipés-madaras mintával díszített lepedők váltják fel.
A virágtöves, laza szerkezeteket a XIX. század utolsó évtizedeiben erősen naturalisztikus ábrázolási mód váltja fel: egyre többféle motívumot hímeznek ki az asszonyok, köztük a pünkösdi rózsát, amely matyó rózsaként vált a legismertebb és legjellegzetesebb mezőkövesdi motívummá. A csodálatos hímzések azonban nemcsak a varrókat, hanem a minták előrajzolóit, az „íróasszonyokat” is dicséri. Sokan közülük, köztük a talán legismertebb és legsikeresebb Kisjankó Bori (Gáspár Mártonné 1876-1954, született Molnár Borbála) is szűcs családból származtak, ahol hagyományosan a férfiak keze alatt születtek meg a dúsan hímzett bőr ruhadarabok, ködmönök, subák. Nem véletlen tehát, hogy az új stílusú vászonhímzések szín,- és formavilága a Mezőkövesden igen nagy gazdagságot felmutató szűcshímzések ornamentikájából táplálkozik. Az 1900-as évek elején a különböző rózsáknak, tulipánoknak, bimbóknak már se szeri, se száma. A színek használatában a piros mindvégig megőrzi dominanciáját, mellette azonban egyre nagyobb szerepet kapnak a zöld, kék, sárga, lila, rózsaszín árnyalatai. Maga a hímzés egyre nagyobb felületeket hódít meg a lakás textiljein éppúgy, mint a viselet darabjain, sokszor nélkülözve a mintaegységek szimmetrikus ismétlődését, a rendelkezésre álló teret szabadon kitöltve. A matt pamutfonalat élénk selymek és erőteljes színű gyapjúfonalak váltják fel.
Az 1900-as évek első évtizedeiben éri el csúcsát a mezőkövesdi asszonyok díszítő kedve, ekkor születtek talán a legszebb textilek.
A magyar férfiviseletek legkülönlegesebb darabjai, a jellegzetesen bő ujjú „lobogós ingek” kezdetben visszafogott fehér lyukhímzéssel készülnek. Ezt később széles, tarka hímzés és a jellegzetes mezőkövesdi cipós horgolás váltja fel. A viselet másik impozáns része a fekete alapra dúsan hímzett, réz sújtással („ragyogóval”) és selyemrojttal gazdagon díszített hosszú kötény, a „surc”, melyet a férfiak és a nők, akárcsak a gyerekek egyaránt hordtak. Szinte minden darabnak más a mintája. Hol geometrikus „bossókával”, hol finom és aprólékos szűcsrózsával, hol tenyérnyi surcrózsával hímezték, de mind egy-egy remeke a magyar népművészetnek.
A női viselet formájában igen különbözik az országszerte általánosnak mondható sokszoknyás-ingvállas paraszti viseletektől. A bokáig érő harang alakú szoknya, a felsőtest karcsúságát hangsúlyozó testhezálló „litya” pompás alakot kölcsönöz viselőjének. A már említett kötények nemes alapanyagokból készültek, dúsan díszítettek. A színek, díszítmények s nem utolsósorban a változatos formájú főkötők egyértelműen tükrözték viselője életkorát, családi állapotát, ugyanakkor leplezték a társadalmi különbségeket. A „hadd korogjon, csak ragyogjon” kifejezés nem kívülről jövő parancsként, hanem belső késztetésként szolgálta a matyók alkotókedvét, élni akarását.
A pompás hímzések és az ezeket hordozó, a parasztviseletektől eleganciájával jól elkülönülő mezőkövesdi népviselet korán az érdeklődés középpontjába került. Az 1885-ös Országos Háziipari Kiállítás, az 1896-ban a Millennium tiszteletére felépített néprajzi falu, az 1911-ben az operaházi Izabella-bálon mágnás szereplők által előadott Matyó lakodalmas táncjáték, az 1908-as torinói világkiállítás, hogy csak néhányat említsünk a matyó népművészet sikeres bemutatkozásai közül. Megjelent a hímzés a főúri-polgári szalonokban, híres divattervezők népies stílusú kollekcióin, címlapokon és képeslapokon, s eljutott az Óperenciás-tengeren túlra is. Olykor ez a népszerűség védtelenné, a gazdasági haszon reménye pedig kiszolgáltatottá tette. A matyó hímzés mégis az ország védjegyévé vált, s bár néhányan fanyalogtak (és fanyalognak ma is) „czifrasága” miatt, elvitathatatlan érdemei vannak a magyar kultúra és népművészet világszerte ismertté és elismertté tételében.
Ha szeretne többet megtudni a matyó hímzésről keresse fel a www.matyohimzes.info oldalt, ahol részletes történeti áttekintés és gazdag illusztrációs anyag áll rendelkezésre! Az önálló weboldal, mely az egyesületünk által korábban kétkötetes könyv formátumban megjelent, Dr. Varga Mariann: A mezőkövesdi matyó hímzés című munkája alapján készült, a tudományos részletességű leírások mellett nagyon alapos és részletes technikai segítséget is nyújt. Mintarajzok, fotók és a kivitelezési technikákat bemutató videók segítik mindazok munkáját, akik szeretnének alapos ismeretekkel gazdagodni.
Ma Mezőkövesden a Matyó Népművészeti Egyesület keretein belül működő Borsóka Hímzőkör végzi a matyó hímzéssel kapcsolatos értékmentő és teremtő tevékenységet. A 2002-ben alakult szakkör tagjainak legfontosabb célkitűzése e gazdag hagyományok alapos megismerése, változatos formákban való bemutatása. Teszi ezt Mezőkövesden egyedüli alkotó közösségként, az eredetiség és a szakma iránti elkötelezettséggel. A csoport tagjai a színek, minták, technikák elsajátítása során olyan új népi iparművészeti darabokat készítenek, melyek a mai öltözködési és lakáskultúrához alkalmazkodva, hitelesen folytatják az évszázados tradíciókat. A hímzőkör vezetőjének tervei és instrukciói által elkészült pályázati alkotások minden alkalommal eredményesen szerepelnek a Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázaton, a Százrózsás Hímzőpályázaton, az Országos Textiles Pályázaton, valamint az Élő Népművészet- Országos Népművészeti Pályázat regionális és országos eseményein is.
A szakkör vezetője Pap Bernadett hímző népi iparművész.
Szeretettel várjuk tagjaink közé mindazokat, akik szeretik a népi hímzéseket és szívesen csatlakoznak egy jó hangulatú, alkotókedvű közösséghez!
A Matyó Népművészeti Egyesület két országos szintű, rangos szakmai pályázatnak is házigazdája.
Az Országos Kisjankó Bori Hímzőpályázat 1962 óta kerül megrendezésre, jelenleg a Hagyományok Háza, a Mezőkövesdi Köz-Kincstár és a Matyó Népművészeti Egyesület szervezésében, 3 évente. Pályázni a magyar nyelvterület valamennyi tájegységének hímzésével lehet, lakástextilekkel és öltözetekkel egyaránt. A rangos eseményre beérkező darabokat szakmai zsűri válogatja és javasolja kiállításra. A példaértékű, sok száz darabból álló, változatos anyag nemcsak az autentikus hímzéseket, hanem egyre nagyobb számban a modern szemléletnek is megfelelő újszerű tárgyakat is felvonultatja.
2002 óta, 3 évente kerül megrendezésre egyesületünk szervezésében a Százrózsás Hímzőpályázat és Kiállítás, mely kifejezetten a matyó hímzőkultúrát hivatott dicsérni és bemutatni. Mezőkövesd, Szentistván és Tard hagyományos díszítményeit szívesen használják fel a mai alkotók is lakástextilek, használati tárgyak, ruhadarabok készítésekor. A pályázat fő célja ebben is az esetben is az újszerűség, a továbbfejlesztés, a mai ízlésnek és funkcióknak való megfelelés, természetesen az értékek megőrzése mellett.
A Matyó Népművészeti Egyesület 2007 óta működteti Varróműhelyét a Népi Művészetek Házában. Valódi manufaktúra ez, ahol szebbnél szebb népviseletek, használati tárgyak és ajándéktárgyak készülnek. Az itt dolgozó asszonyok nagyon magas szintű szakmai tudással rendelkeznek, a hímzés és más textildíszítési technikák, valamint a matyó népviselet készítése tekintetében. Megőrizve az évszázados hagyományokat fejlesztjük és bővítjük a termék palettát, igyekszünk minél nagyobb kínálatot biztosítani a népművészetet kedvelő közönségnek. Szívesen együttműködünk más alkotókkal, Hrivnák Tünde divattervező, a BYME márka elegáns ruháira is itt kerül rá a kézi hímzés. Az eladásra szánt tárgyak többsége az egyesület Népművészeti Boltjában vagy rendezvényeinken találja meg gazdáját, kisebbik része egyedi megrendelésre készül.