Kezdőlap

Szeretettel köszöntjük

a Matyó Népművészeti Egyesület honlapján!

Reméljük, sok hasznos információt talál itt a hungarikumként ismert matyó népművészet világából és ennek ápolását, fejlesztését vállaló egyesületünk tevékenységéről!

---

"Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának."

(Kodály Zoltán)

Az élő matyó népművészet  a nemzet szellemi örökségének része!

Egyesületünk kezdeményezése, mely szerint a matyó örökségnek helye van a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékében, komoly szakmai visszhangot kapott. Beadványunkat a nemzeti bizottság tagjai támogatták, ezért 2010. szeptember 17-én a nemzeti erőforrás miniszterétől a Nemzeti Múzeumban vehettük át a jegyzékbe kerülés dokumentumait. Hatalmas elismerés ez minden elődünknek és a matyó folklór továbbélését elősegítőknek! 

 

Matyók a Mesterségek Ünnepén Az idén 25. alkalommal megrendezésre kerülő eseményen egyesületünk tagjai négy forró napon át mutatták be mesterségük és a matyó népművészet legjavát. A közel százezres látogató igazi vásári forgatagba csöppenve a hagyományos kézművesség számtalan műfajával ismerkedhetett. Emellett koncertek, divatbemutatók és természetesen az elmaradhatatlan kenyérszentelés valamint a mesterek felvonulása tette teljessé az ország legnagyobb népművészeti fesztiválját. A matyók képviseletében Fehér Tibor fazekas, Flosszmann-né Pap Andrea csuhéfonó, Kiss Mátyás fafaragó, Kovács Szabolcs bútorfestő, Lukácsné Lengyel Erzsébet játék készítő, Pető Anna mézeskalácsos és Zeleiné Pap Bernadett hímző mutatkozott be nagy sikerrel augusztus közepén a Budai Várban.

 

Mezőkövesd népművészete

A matyóság az 1800-as évek végétől a tradicionális magyar népi műveltség egyik reprezentáns csoportja. Kezdetben a Mezőkövesden és a környék településein élőket nevezték matyónak, egyes néprajzkutatók szerint viszont a református környezetben megmaradt katolikus sziget lakóit jelenti a kifejezés.

Mezőkövesd hagyományos kultúrájának közismertté válásában kiemelt szerepet kapott a hímzés és az annak felhasználásával megformálódott népviselet. E hímzés virágkorát az 1896-os budapesti millenniumi kiállításon aratott óriási sikerétől számítják. A régi stílusú darabok piros-kék színezésűek. A minták sűrűek, tömöttek, teljesen kitöltik a felületet. Legjellegzetesebb elemük az úgynevezett "matyó rózsa". A leghíresebb mintatervező Kisjankó Bori, a "százrózsás" jelzőt kapta, mivel ő alkotta a legtöbb rózsavariációt. A matyó népviselet töretlen népszerűségét annak köszönheti, hogy rendkívül elegáns. A nők testhez simuló felsőrészt viselnek, a vállnál megemelt ujjal, derékban elálló fodorral. Szoknyájuk hosszú, fodros. A hosszú kötényt is gazdag hímzés díszíti. Egyedi a  menyecskék által viselt kendő, amelyen hatalmas pom-pomszerű díszek emelik egyenesre a fejtartást. A férfiak viseletének dísze a bő ujjú, széles hímzésű, olykor horgolt csipkével gazdagított lobogós ing.

„Ez a matyó, ez valami csoda!” Ez az önfeledt felkiáltás az idén augusztusban Szegeden megrendezett II. Hungarikum Fesztivál matyó kiállítását jellemezte. Ezt megelőzően pár hónappal a felvidéki Szepsiben, majd a Bajnán megrendezett Magyar Viselet Napján, később a sziciliai Lascari városban, utána a Budai Várban megtartott Mesterségek Ünnepén és végül a budapesti Polgárok Házában vélekedett hasonlóképpen az ottani közönség Mezőkövesd népművészetéről. Bízunk benne, hogy eddigi bemutatkozásainkat hasonlóan sikeresek követik majd. A matyó népművészet hódító útjának folytatása következik ...